Csokor anyának
Tizenkét évesen gyakran elloptam pár szál virágot a sarki kis virágboltból, csak azért, hogy letehessem anyám sírjára.
Egy évvel korábban halt meg, apám pedig rengeteget dolgozott. Esténként fáradtan ért haza, és észre sem vette, milyen sokszor kiosonok. Pénzem nem volt. Mégis, a virágokkal úgy éreztem, közelebb kerülök hozzá, mintha egy kis szépség áthidalná azt, ami közénk állt.
Egy délután aztán elkaptak.
A kezemben rózsák voltak, a szívem a torkomban dobogott. Kiabálásra számítottam, vagy arra, hogy hívják a rendőröket.
Ehelyett a tulajdonos, egy ötvenes éveiben járó nő, kedves, de fáradt szemekkel csak ennyit mondott:
„Ha édesanyádnak viszed, akkor vidd rendesen. Ő többet érdemel pár lopott szálnál.”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
