Egy terhes nő kenyeret kért a pékségben, ahol dolgoztam.
Nem volt nála pénz, mégis adtam neki egy veknit.
Rám mosolygott, a kezembe nyomott egy hajtűt, és azt mondta: „Erre még szükséged lesz.”
A főnököm kirúgott miatta. A hajtűt eltettem, nem vártam tőle semmit.
Hat hét múlva megfagyott bennem a vér, amikor a régi kötényzsebemben levelet találtam attól a nőtől.
Ennyi állt benne: „A kedvesség néha áldozat, de sosem marad viszonzatlan.”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
