„Csak egy óra” ígérte.
Végignéztem, ahogy kisétál az étteremből. A steakje félig érintetlen maradt, a bora hozzá sem nyúlt. Én pedig ott ültem egyedül, körülöttem párok ünnepeltek, és azon gondolkodtam, mikor lett a házasságom egy rövid szünet valaki más történetében.
Aznap este nem veszekedtem. Nem sírtam. Gondolkodtam.
Egy héttel később az én exem, Márk írt rám. Egy jótékonysági eseményt szervezett, és megkérdezte, segítenék-e szponzorokat egyeztetni. Normál esetben udvariasan elutasítottam volna.
Most viszont igent mondtam.
Vacsoránál csak mellékesen említettem meg.
„Ja, amúgy jövő hétvégén segítek Márknak egy adománygyűjtésben.”
A férjem azonnal felnézett. Az állkapcsa enyhén megfeszült.
„Adománygyűjtésben?” ismételte.
„Igen” mondtam nyugodtan. „Azt mondta, jól jönne egy kis segítség.”
Nem válaszolt rögtön.
Pár nap múlva hozzátettem: „Lehet, hogy Márkkal beülünk egy kávéra, hogy átbeszéljük a részleteket.”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
