– Érdekes dolog ez – folytatta a férjem. – Amikor múlt hónapban kértétek tőlünk azt a kétmillió forintot, hogy be tudjátok fejezni a házatok felújítását, az a pénz valahogy nem volt sem „mérgező”, sem „elavult”. Pedig tudod, miből volt az a pénz? Abból, hogy az én feleségem negyven éven át maga dagasztotta a kenyeret és a süteményt, ahelyett, hogy drága, bolti „bio” divathóbortokra költötte volna a fizetését. Az ő spórolása, az ő „elavult” élete van a ti új konyhátokban.
A konyhában síri csend lett. Tomi és Lili nagy, kerek szemekkel nézték a nagypapát. A fiunk, aki az előszobában pakolt le, az ajtófélfának támaszkodva hallgatta végig az egészet. Kitti arca először falfehér, majd rákvörös lett a szégyentől. Nem talált szavakat. Péter lassan levette a tálcáról azt a buktát, amit Kitti visszadobott, és a fiunk, a 35 éves apuka kezébe nyomta. – Edd meg, fiam. Anyád sütötte.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
