Közben a gyerekek örömmel ették a kedvenceiket, azokat a nasikat is, amikről az anyukájuk sokszor azt mondja, hogy felesleges pénzkidobás. A fiam láthatóan kellemetlenül érezte magát, de egy szót sem szólt. Nem is nagyon tudott volna mit mondani, mert ezzel csak még jobban kijött volna, mennyire abszurd volt az egész helyzet.
Az unokák többször is megköszönték a hétvégét, és azt kérdezték, legközelebb is csinálok-e ilyet. Én pedig minden blokkot félretettem, majd szépen a pultra készítettem őket egy cetlivel együtt. Ráírtam, pontosan mennyit költöttem arra, hogy ne tűnjek potyalesőnek. A végösszeg még annál is több lett, mint amennyit ők máskor egy egész havi bevásárlásra költenek.
Azóta más lett a hangulat
Azóta a menyem egyszer sem hozta fel újra, hogy fizetnem kellene a vécépapírért. Ettől még látom rajta, hogy nincs kibékülve a történtekkel. Az unokák viszont mindig felderülnek, amikor megyek hozzájuk, mert tudják, hogy viszek nekik valami apró örömöt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
