Valami azon az estén elmozdult.
A következő napokban a házunk furcsán üres lett. Ment minden a megszokott rendben, készült a vacsora, csomagolta az uzsonnát, hajtogatta a ruhát, mégis eltűnt belőle a melegség. A beszélgetések rövidek lettek. Hasznosak. Szükségesek. Azt mondogattam magamnak, hogy majd elmúlik, csak épp nem vettem észre, mennyire mélyre ment az, amit egy legyintéssel mondtam.
Két hét múlva megérkezett egy doboz.
Nagy volt és nehéz. A címkén tisztán ott állt a neve.
Épp nem volt otthon, elment bevásárolni. Egy pillanatig hezitáltam, aztán bevittem. A súlya nem csak a karomat húzta. Volt benne valami, amit nem tudtam hova tenni. Felnyitottam, és összeszorult a mellkasom.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
