Amikor Anna megemlítette az érettségi találkozót, alig néztem fel a telefonomról.
A konyhapultnál állt, és a haját lazán feltűzte, ahogy mindig, amikor úgy tesz, mintha nem lenne fontos, pedig nagyon is az. Közben ment a szokásos zűrzavar. Az egyik gyerek nem találta a cipőjét. A másik a matekleckét szidta. A baba pedig a kanalat csapkodta az etetőszék tálcáján.
A mi életünk. Hangos, hétköznapi, tele mindennel.
„Jövő hónapban lesz a tízéves találkozó”, mondta könnyedén. „Gondoltam, elmennék.”
Felnevettem, röviden.
Nem azért, mert vicces volt. Inkább azért, mert feleslegesnek éreztem.
„Miért mennél?” csúszott ki belőlem.
Pislogott egyet. „Hogyhogy miért?”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
