„Csak meg akartam kérdezni, kértek-e még sütit.”
„Mi jól vagyunk, köszi!” válaszolta, és visszafordult a füzethez.
Becsuktam az ajtót, és a falnak dőlve álltam ott, félig zavarban, félig megkönnyebbülve.
Akkor jutott eszembe, milyen gyakran hajlamosak vagyunk szülőként a legrosszabbat feltételezni. Közben a valóság sokszor borzasztóan egyszerű és szép. Nem volt semmi titok, csak két gyerek, akik együtt próbálták megérteni a matekot.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
