Maya sosem vette igazán komolyan a társkereső appokat.
Gyakran viccelődött azzal, hogy online idegenekkel ismerkedni kínos és kicsit mesterkélt. Aztán egy csendes péntek este mégis elkapta a kíváncsiság. Beleegyezett, hogy találkozik Dániellel, akivel pár napja lazán beszélgettek. Dániel egy kicsi, meleg fényű éttermet választott, barátságos volt, nem túl hangos, pont jó egy első randira.
Maya ideges volt, és úgy oldotta a feszültséget, ahogy sokszor szokta, rendelt. Jött két előétel, egy kiadós főfogás, desszert, és egy buborékos ital, hogy könnyebb legyen ellazulni. Dániel mosolygott, kérdezett, figyelt, bár a szeme egy pillanatra megakadt a gyarapodó tányérokon.
Az este egyébként jól alakult. Könnyen beszélgettek munkáról, hobbikról, arról, hova utaznának egyszer, és milyen filmeket szeretnek. Maya többet nevetett, mint várta, Dániel pedig türelmesen hallgatta, és értelmesen reagált. Mire a desszert megérkezett, Maya biztos volt benne, hogy ez egy kifejezetten jó első randi.
Aztán letették eléjük a számlát. Dániel rápillantott, és azt mondta, osszák meg a költséget. Maya megállt egy pillanatra, mert ez meglepte. Az ő fejében az meghívás, ha valaki fizet. Udvarias mosollyal csak ennyit mondott: „Te hívtál el, szerintem akkor te fizetsz.” Dániel hezitált, majd csendben elővette a pénztárcáját, és kifizette az egészet, nem fűzött hozzá semmit.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
