Nevetés futott végig az asztalon.
Rami odahajolt és azt suttogta, hogy csak kedveskednek.
Édesen rámosolyogtam. Persze, biztosan.
Amikor rám került a sor, felálltam. A kezem kicsit remegett, nem az idegességtől, hanem az elégtételtől.
Előbb angolul köszöntem meg mindenkinek, hogy befogadtak a családba.
Aztán váltottam.
Mivel hat hónapja arabul beszélgettek körülöttem, talán ideje, hogy én is csatlakozzak.
Megfagyott a levegő.
Rami villája koppant a tányéron. Az anyja mosolya eltűnt.
Nyugodt hangon folytattam, hibátlan arab nyelven. Szóról szóra idéztem a vicceiket, a suttogott megjegyzéseiket, a sértéseiket. Csak az én hangom hallatszott.
Aztán halkan hozzátettem, hogy eleinte fájt. Ma már hálás vagyok érte. Most már pontosan tudom, ki tisztel, és ki soha nem tisztelt.
Sokáig senki sem mozdult. Az apám, aki semmit sem értett a történtekből, annyit kérdezett, minden rendben van-e.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
