Az egyikük sóhajtott, majd közelebb lépett hozzám, és halkan így szólt: “Igazad van,” mondta halkan. “Nem lopni akartunk. egyikünk sem dolgozik most, szerettünk volna egy estét, amikor elfelejthetjük a gondjainkat. A végén már nem mertünk a számla elé állni.”
Megfigyeltem őket közelebbről, és láttam, hogy bár nem hiánytalanok, teljesen megtörtek.
Óvatosan meghívtam őket: “Gyertek vissza, megoldjuk valahogy.”
Visszatértünk a kávézóba, ahol Mária is csatlakozott hozzánk.
A férfiak elmesélték, mi történt velük, és mi figyelmesen meghallgattuk történetüket.
Készpénzük alig volt, de mindent odaadnak, amit tudtak; a hiányt a főnökünk átvette.
Mielőtt elhagyták volna a helyet, egyikük így szólt: “Köszönjük, hogy emberként bántatok velünk.”
Mária és én ott álltunk az ajtóban, mintha a világ egy kicsit melegebbé vált volna.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
