krétás firkákat csúsztattam be az ajtaja alatt, hátha mosolyt csalok az arcára. Soha nem reagált, én pedig azt hittem, nem érdekli. Ott állva viszont láttam, hogy gondosan megőrizte mindet.
Rájöttem, a hallgatása nem közöny volt, hanem valami sokkal mélyebb.
A nappaliban, egy régi karosszék alatt, dobozt találtam. Tele volt képeslapokkal, köszönőcédulákkal és kézzel készített ünnepi üdvözletekkel, amelyekből karácsonykor a szomszédoknak szoktam adni.
Mindet elrakta. A rendőr elmondta, azért jelölt meg engem, mert számára én voltam az egyetlen, aki őszinte kedvességgel közeledett.
Ez az apró felismerés átírta a róla alkotott képemet, és a világot is kicsit máshogy láttam.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
