Azóta a menyem egyszer sem hozta fel újra, hogy fizetnem kellene a vécépapírért. Ettől még látom rajta, hogy nincs kibékülve a történtekkel. Az unokák viszont mindig felderülnek, amikor megyek hozzájuk, mert tudják, hogy viszek nekik valami apró örömöt.
Én nagyon szeretem őket, és szívesen töltök velük időt. Azt viszont nehéz lenyelni, hogy ingyen bébiszitterkedem, mégis filléres dolgokon megy a számolgatás. Ez az egész csak még világosabban megmutatta, mennyire kicsinyes tud lenni a menyem. Most azon gondolkodom, hogyan maradhatnék közel az unokáimhoz úgy, hogy közben ne kelljen eltűrnöm ezt a viselkedést.
