A szavai lassan ültek meg bennem, mint amikor a felhők közül végre áttör a fény.
Aznap este, amikor egyedül maradtam, kezdtem megérteni valamit, amit addig nem láttam tisztán. A gyász nem mindig könnyekben mutatkozik meg. Néha erő formájában jelenik meg. Néha egy halk mosolyban él tovább, amely mögött egy egész közös élet emléke húzódik.
A nagymamámat nem kerülte el a veszteség fájdalma, csak másképp őrizte meg a szerelmet. Akkor értettem meg igazán, hogy a nagyapám nem tűnt el teljesen. Tovább élt a nagymamám tartásában, a békéjében, és minden történetben, amit még sokáig mesélni fogunk róla.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
