Elmosolyodott, és befejezte helyettem. Baj? Mindketten felnevettünk, idegesen, de megkönnyebbülten. Szép estét kívánt, aztán elindult lefelé. Én pedig ott álltam, szorítottam a pénztárcám, és próbáltam megnyugtatni a zakatoló szívem.
Amikor végre beértem a lakásba, lerogytam a kanapéra. Újra és újra lejátszódott bennem a jelenet.
Megütött a felismerés, milyen gyorsan el tudja torzítani a félelem a valóságot. Milyen könnyű rosszat feltételezni valakiről, aki valójában segíteni próbál.
Az éjszaka megtanított valamire, amit nem szeretnék elfelejteni: az első benyomás gyakran téved, a félelem pedig hangosabb a józan észnél. Nem minden idegen jelent veszélyt.
Néha a kedvesség pont ott talál rád, ahol a legkevésbé várod, egy félhomályos lépcsőházban, hajnali háromkor, attól az embertől, akitől épp menekültél volna.
Ha legközelebb megugrik a pulzusod valaki miatt, vegyél egy levegőt. Érdemes adni egy második pillantást, mielőtt a félelem dönt helyetted.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
