A férfiak elmondták, mi történt velük, mi pedig meghallgattuk.
Készpénzük szinte semmi nem volt, de odaadták, amit tudtak, a különbözetet pedig a főnökünk elengedte.
Mielőtt elmentek volna, egyikük odasúgta: “Köszönjük, hogy emberként bántatok velünk.”
Mária és én ott álltunk az ajtóban, mintha egy kicsit melegebb lett volna a világ.
Aznap este megértettem, hogy nem mindig a büntetés segíti az embereket. Néha sokkal többet jelent, ha megértést és emberséget kapnak.
Egy kis kávézóban is lehet olyan kedvesség, ami valakinek reményt ad.
