Amikor este a lányunk elaludt, leültünk a feleségemmel, és visszagondoltunk az egészre. Rájöttünk, hogy mennyiszer rohanunk végig az esti rutinon anélkül, hogy belegondolnánk, a gyerek mit él át közben.
A rendszer fontos, de az empátia és a rugalmasság is. Ahogy beszélgettünk, mindkettőnknek eszébe jutott a saját gyerekkorunk, amikor mi is könyörögtünk „még öt percért”.
Megfogalmaztuk magunknak: a szülőség nem arról szól, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Sokkal inkább arról, hogy kapcsolódni tudjunk a gyerekünkhöz.
A lényeg, hogy úgy tereljük a gyereket, hogy közben érti, hogy értjük őt is
Az a pár perc a fürdőszobában megtanított arra, hogy néha elég lassítani, venni egy mély levegőt, és valóban ránézni arra a kis emberre, aki ott áll előttünk. Nem csak feladatot látni benne, hanem embert, tele érzésekkel.
A következő hetekben tudatosan próbáltunk több gyengédséget vinni az estéinkbe.
A fürdés már nem a „gyorsan essünk túl rajta” kategória lett, hanem egy közös, nyugodtabb időszak. Teret adtunk neki, hogy ő is dönthessen pár dologban. Például: mi legyen, buborékfürdő vagy sima víz, játékkal vagy inkább mesélgessünk közben.
Nem lett minden este hibátlan, néha még mindig volt nyafogás vagy fáradtság. De a feszült légkör szép lassan eltűnt, és a helyét átvette a nevetés, a beszélgetés, meg az apró, közös szertartások.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
