Igen, ennyire elmentem.
István dél körül sétált be a konyhába, mint mindig, a telefonját pötyögve. Alig pillantott rá a kiterített ételsorra.
„Jó lett,” motyogta, miközben kinyitotta a hűtőt, hogy kivegyen egy üdítőt.
„Jó lett?” ismételtem, féltréfásan, de remélve, hogy észreveszi az általam belefektetett erőfeszítést.
„Igen,” mondta, majd becsukta a hűtő ajtaját. Aztán, mintha semmi különös nem történt volna, hozzátette: „De hát, uh, ne fáraszd magad a befejezéssel.”
„Mit értesz ez alatt?”
„A srácokkal megyek a bárba meccset nézni. Mondd meg mindenkinek, hogy valami közbejött.”
„Ott hagyod a saját születésnapi vacsorádat?” kérdeztem. „István, hetek óta ezt szervezem!”
„Nem nagy ügy, Klára,” legyintett. „Csak hívd fel őket, mondd, hogy elfoglaltak vagyunk vagy valami. Megértik.”
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
