Azt mondta, a szeretet nem tűnik el attól, hogy valaki elmegy ebből a világból, csak más alakot ölt. Szerinte, ha igazán szeretem őt, akkor nem csak a hiányát viszem tovább, hanem a nevetését is. Nem akarta, hogy összetörjek. Azt szerette volna, ha a szép napokra emlékezem, az apró örömökre, és azokra a hétköznapi pillanatokra, amelyeket együtt éltünk meg.
A szavai lassan ültek meg bennem, mint amikor a felhők közül végre áttör a fény.
Aznap este, amikor egyedül maradtam, kezdtem megérteni valamit, amit addig nem láttam tisztán. A gyász nem mindig könnyekben mutatkozik meg. Néha erő formájában jelenik meg. Néha egy halk mosolyban él tovább, amely mögött egy egész közös élet emléke húzódik.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
