Óvatosan hátráltam ki az ajtón. Halkan behúztam magam mögött, és remegő kézzel beszálltam a kocsiba.
A visszapillantóban rám néző arc alig hasonlított rám. Sápadt, fáradt tekintet, de a szemében olyan düh, amit rég nem éreztem.
Abban a pillanatban esett le minden.
Ez nem egy rossz nap volt. Nem egy félrecsúszott mondat.
Ez terv volt. Hideg, számító terv.
Minden szendvics, amit a lányoknak csomagolt. Minden szépen befont copf. Minden „drágáim, milyen ügyesek vagytok” mondat. Mind szerep volt. Stratégia.
Semmi köze nem volt a szeretethez.
Eszembe jutott Maya kis naplógyűjteménye az íróasztalán. Minden füzet gondosan felcímkézve évszakkal, tele történetekkel, amiket senkinek nem enged elolvasni.
Eszembe jutott Lily a kertben, ahogy koszos kézzel nyomkodja a körömvirág magokat a földbe, és halkan beszél hozzájuk, mintha élő lények lennének.
Felidéztem, ahogy este egyszerre mondanak jóéjt, ugyanazzal a hangsúllyal, mintha valami kis varázsigét mormolnának egymás védelmére.
Jenna mindezt látta, és csak nyűgöt látott bennük.
Megfogtam a kormányt, ökölbe szorult a kezem. A mellkasom fájt, nemcsak a haragtól, hanem attól, hogy majdnem a rossz emberre bíztam mindent, ami még maradt az életemből.
Nem vitát terveztem. Búcsút terveztem.
Elindultam a környéken egy kört. Vettem a lányoknak pizzát vacsorára, hogy legalább aznap este legyen valami apró örömük. Aztán hazamentem, mintha semmi nem történt volna.
„Szia, drágám, itthon vagyok” szóltam be vidáman.
Jenna mosolyogva rohant elém. Megcsókolt, mintha nem ő lenne az, akit pár órával korábban hallottam. Kókuszillat áradt belőle. Mostantól ez az illat nekem hazugságot jelent.
Aznap este, amikor a lányok már aludtak, végignyúltam a kanapén, és nagyot sóhajtottam.
„Jenna… lehet, igazad volt” kezdtem.
„Miben?” kérdezte, kicsit félrebillentett fejjel.
„A lányokban. Lehet, hogy ez nekem sok. Lehet, tényleg jobb lenne, ha találnánk nekik egy családot, ahol van anya is. Mi csak pótszemélyek vagyunk. Talán nem mi vagyunk a legjobb megoldás nekik.”
Láttam, ahogy lassan felragyog a tekintete.
„Ó, édesem” mondta. „Ez annyira felnőtt döntés. Pont erre gondoltam én is, ez mindannyiunknak a legjobb.”
„Igen, Jen. És lehet, hogy az esküvőt sem kéne tovább halogatni. Anyu halála ráébresztett, hogy nem kell mindent halogatni. Fogjuk magunkat, és házasodjunk össze.”
„Komolyan mondod, James?” visította.
„Teljesen komolyan.”
„Úristen, igen! Csináljuk meg. Már ezen a hétvégén, kicsiben, egyszerűen, nekünk pont elég.”
Megráztam a fejem.
„Ne kicsiben. Legyen nagy. Hívjunk meg mindenkit. Csináljunk belőle új kezdetet. A te családod, anyu barátai, a szomszédok, a kollégák, mindenki.”
Ha még szélesebben mosolygott volna, szétszakadt volna az arca.
Másnap már hajnalban a telefonon lógott. Virágosokat hívott, hoteleket nézett, termet foglalt a belvárosban. Feltöltött egy fotót a gyűrűjéről, alatta szöveg:
„A mi örökkévalóságunk most kezdődik. James és Jenna, örökké.”
Közben én máson dolgoztam. Leültem a lányokkal, elmagyaráztam, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adom őket senkinek. A szemükben még ott ült a bizonytalanság, de bólintottak.
Aztán én is telefonálni kezdtem.
Eljött az esküvő estéje. A hotel bálterme pont olyan volt, amilyet Jenna imádott. Fehér abroszok minden asztalon, üveg tálakban lebegő gyertyák, csillogó dekoráció mindenütt. A zongoránál Jenna unokatestvére játszott, túl tökéletesre gyakorolt dallamokat.
Jenna az ajtó mellett állt, hófehér csipkeruhában. A haja kontyba tűzve, sminkje hibátlan. Olyan magabiztosan mozgott a vendégek között, mintha ez az este csakis róla szólna.
Mosolygott, ölelkezett, puszit adott mindenkinek. Egy pillanatra megigazította Lily ruháján a masnit, aztán Maya hajából kisimított egy tincset.
„Tökéletesen néztek ki, lányok” mondta, de a szeme nem nevetett.
Maya rám nézett. Én csak bólintottam egyet.
Rajtam az a sötétkék öltöny volt, amit még anyuval vettünk ősszel. Még mindig éreztem rajta az illatát. Lily a jobbomon állt, a saját maga által szedett vadvirágcsokrot szorongatta. Maya a balomon, a rózsaszín csillámos tollát markolta úgy, mintha az adna neki erőt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
